Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Településszerkezet és a lakóházak

2008.02.20

A lakóövezet

   Csincse község településhálózata – a középkorban keletkezett hagyományos falvak sajátos rendező elvének kialakulásával ellentétben -, meghatározott időben és módon alakult ki.

Az évszázadokkal ezelőtt keletkezett településekben a társadalmi különbségek és a természetföldrajzi adottságok (pl. vízrajz, domborzat ) egyaránt befolyásolták a telkekKép nagyságát. Csincsére azonban ez nem áll, mivel minden telek hasonló nagyságú és alakú. Nincs különbség a telekméretekben, nem érvényesültek a társadalmi különbségek, és mivel a település viszonylag sík területen helyezkedik el, így a természetföldrajzi viszonyok is alig szóltak bele a faluképbe.

   A község alaprajztípus szerint a soros vagy utcás települések közé sorolható, melyek jellegzetessége, hogy a telkek az utca két oldalán szabályos sorrendben helyezkednek el. A telkek nemcsak hosszanti oldalukkal érintkeznek egymással, hanem végeik is csatlakoznak egymáshoz. A település utcáit a házhelyek kijelölésének idejében nevezték el, és azóta is változatlanok maradtak a csincsei porták.

    A Csincsén kialakított lakóhelyek – a mérnöki irányelveknek megfelelően – a szabályos telekrendezés tipikus példái, rajtuk az épületek szigorú rendben követik egymást. A falura jellemző, hogy a lakóépületek a telekhatárral nem érintkeznek, hanem azon belül pontszerűen helyezkednek el. Ha Csincse térképére tekintünk feltűnik, hogy az itteni telkek hosszanti oldalán egymás mellett helyezkednek el az épületek; a lakóházak és ezt követően a gazdasági épületek. Csincsén minden telek döntően vasból készült kerítéssel van elkerítve. AKép háztáji gazdálkodás állattartó, illetve földművelő jellegének megfelelően – ahol jellemző, hogy a lakóház mindig elkülönült az állattartás épületeitől -, a gazdasági- és a lakóudvar térben elválik egymástól. A telek utca felé eső részén helyezkedik el a lakóépület, melyet egy kerítés  választ el az udvari fronttól, ahol az állatok és a gazdasági épületek vannak: az istálló, az ól vagy ólak a kisebb állatok számára. A teleknek ezt a részét szintén kerítés választja el az udvar mögött elhelyezkedő kerttől, nehogy az aprójószág kárt tehessen a kerti veteményesekben, ahol rendszerint olyan növényeket termelnek, melyek a család közvetlen napi ellátását szolgálják, vagy az állatok számára nyújtanak eleséget.

   Az első házak építése Csincsén vályogból és/vagy a környező tanyák elbontásából származó építőanyagból, kőből történt. A tanyák elbontásának engedélyét az 1950-es években visszavonták, utána már a vályog mellé a szükséges építőanyagot meg kellett vásárolni. Akik később, az 1960-as években építkeztek gázszilikátból készítették házukat.Kép

   Csincsén cseréppel fedett, sátortetős, négyzet alapú házak állnak. Rendszerint az udvari bejáratról az előszobán keresztül lehet bejutni az utca felé néző két szobába. Az előszoba másik oldalán, az udvari fronton van a konyha, a fürdőszoba és a kamra. A házak fűtését régebben kályhákkal, illetve sparhelttel biztosították, mára már elterjedtek a széntüzelésű kazánok, és általánossá vált a gázzal való fűtés is. Sok portán a főzés helye nem a szépen berendezett konyha, hanem a rendszerint az udvaron külön álló, a lakóházzal szemben elhelyezkedő, vagy annak végéhez kapcsolódó melléképület, a nyári konyha. Az újonnan épült házaknál egyre kevesebb a melléképület, helyenként az egész telken csak a lakóház – esetleg garázs – áll, nincs semmilyen gazdasági célra szolgáló építmény.

 

       Infrastrukturális fejlődés

   Csincse közigazgatási területe 1134 hektár.

1970-ben 133 házban 141 lakása volt a községnek. 1990-ben már 196 ház és ugyanennyi lakás szolgált a csincseiek lakhelyéül. 1999-ben 205 lakóépület állt a faluban. A településre 1946-ban vezették be a villanyt. A vezetékes ivóvizet 1993-ban, a gázhálózatot 1995-ben adták át. Régebben az állami gazdasághoz tartozott víztoronyból illetve ásott kutakból biztosították a lakosok vízellátását. A telefonhálózat 1996-ban épült ki. Szennyvízcsatornája a községnek nincs. A XX. század végén a lakosság  70%-a használt vezetékes ivóvizet,  67%-ánál voltbekötve a gáz, míg telefonnal a népesség 45%-a rendelkezett.